Hajópincér
iskola
Hajónapló 5. rész - Rázódjunk bele a hajós életbe!
Folytatódjon a hajónaplónk új résszel! Kíváncsi vagy mit történt az első napokon? A legutóbbi részben azzal fejeztük be, hogy megérkeztem a kabinba...
Szóval, ott álltam és azt kérdeztem magamtól: "Hová fogom rakni ezt a rengeteg cuccot, amit magammal hoztam?" Valahogy csak sikerült azért kipakolnom, és amikor már majdnem a végére értem, egyszer csak nyílt az ajtó, megjött a szobatársam...
Elég lesz nekünk ez a kis kabin?
Egy bolgár csaj, a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy alig beszélt angolul, de aranyos volt, mindig mosolygott. Kábé úgy, mint én az interjún! Kiderült, hogy ő is a bárba jelentkezett, ő is első szerződéses. Belátta, hogy későn jött, az ágy felső része lehet már csak az övé. Ekkor jött a „probléma”, a csaj barátja vagy férje. Nem kaptak közös kabint, így ő is mindennapos „vendég” (mondhatni kabintárs) lett. És nagyon büdös volt a lába, amikor lehúzta a cipőjét (ez csak később derült ki), ráadásul két főnek is szűkös volt a kabin, nem még háromnak!
Irány felfedezni a terepet!
Miután kipakoltam, és otthagytam a kedves kabintársaimat, bekopogtattam Ramónához, és elmentünk feltérképezni a terepet. Először a mosdót és a zuhanyzót kerestük meg, ami a tekervényes folyosó egyik végén volt. Egyik oldalon a női, másik oldalon a férfi. Na, gondoltam, elég érdekes lesz itt törölközőben végigflangálni a folyosón zuhanyzás után. A sok cuccomat viszont csak nem vihettem magammal a zuhanyzóba, mert nem igazán lett volna neki hely. Kicsit olyan volt ez az egész, mint egy koedukált kollégium.
Pazar ételek
Miután sikeresen visszataláltunk a lépcsőhöz, amin a bőröndjeinket hoztuk le kis idővel azelőtt, felmentünk, és megkerestük az ebédlőt, mert kezdtünk éhesek lenni. Ahogy beléptünk, nagy zaj volt, sokan voltak bent, és mindenki minket nézett. Legalábbis nekem úgy tűnt. Beálltunk a sorba, vettünk egy-egy tálcát, evőeszközt, szalvétát, és kedvünkre válogathattunk az akkor még finomnak (és persze, újdonságnak) tűnő ételből. Volt ott egyféle leves, sokféle köret (rizs, burgonya, tészta, kuszkusz stb.), saláta, különféle húsos és nem húsos ételek. Mindennek ki volt írva a neve. A sor végén sorakoztak a gyümölcsök és a desszertek, illetve az ebédlő egyik felében a kávégép, gyümölcsléautomata, kólagép – ez utóbbi természetesen nem volt ingyenes.
Magyarokat is találtunk
Leültünk a tálcánkkal, közben csak nézelődtünk, beszélgettünk, és egyszer csak magyar hangot hallottunk a mellettünk lévő asztaltól! Rögtön „lecsaptunk” Attilára, és Zsókára! :) Mindketten az étteremben dolgoztak), természetesen egyenruhában voltak. Kérdezték, honnan jöttünk, és miután megtudták, hogy mi még újoncok vagyunk, mindenben segítetttek nekünk. Megadták a kabinszámukat, elmondták, hogyan tudjuk őket felhívni, és ha bármi kérdésünk van, nyugodtan keressük őket. Nagyon rendesek voltak. :) Mondták, hogy este várnak minket a Crew Bárban.
Ebéd után ott volt a gyülekezőnk, ahol beléptünk a hajóra. Gondolták, oda csak visszatalál mindenki.
Felmentünk a gyülekezőponthoz, és egy kedves, horvát csaj bemutatkozott nekünk, úgy hívták, Alma. Elmondta, hogy ő lesz az oktatónk, vele fogjuk tölteni az elkövetkező napokat. Először is egy kicsi irodába vitt minket, ahol mindenkiről fotó készült, és megkaptuk az „ID”-nkat, amivel majd a partra mehetünk. Emellé mindenki kapott egy-egy névtáblát, amit állandóan hordanunk kellett. Ezen rajta volt a keresztnevünk, az ország, ahonnan jöttünk, és az, hogy „Bar College”. Voltunk kábé 20-an, és miután mindenki megkapott mindent, Alma azt mondta, kövessük, mert megyünk a Crew Bárba – no, nem inni, mert a bár még zárva volt, hanem ezentúl ott fogunk tanyázni, az lesz napközben az „oktatótermünk”.
Folytatás hamarosan :- )
Te is szeretnél hajón dolgozni, de nem tudod hol is kezdj neki, akkor segítünk Neked.
Jelentkezz tanfolyamunkra és 4 hónap múlva már Neked is lehet egy nagyon szuper életed.